Nick Noa története – Ózdtól New Yorkig, és vissza Bakra

Noa Nick
2019. febr. 10.
3 perc olvasás

Frissítve: 2 nappal ezelőtt

Nem szoktam magamról beszélni. Legalábbis nem így, hosszan, mindent egymás után rakva. De ha nálam akarsz fotózkodni, ha rám bízod a gyerekedet, ha azt akarod, hogy meglássalak – akkor jogod van tudni, kivel állsz szemben.

Nick Noa vagyok. Fotóművész. Ózdon születtem, tíz évet éltem Amerikában, most Bakon dolgozom. Ez a három mondat az önéletrajz. Ami következik, az a valóság.

Nick Noa Magyar ( ózdi ) fotográfus portréja

Ózd, ahol megtanultam, mi az, amikor nincs

1983-ban születtem. Ózd akkoriban nem a lehetőségek városa volt. Nem volt galériánk, nem volt stúdiónk, nem volt senki a közelben, aki a művészetet a mindennapok részévé tette volna.

De volt benne valami, amit csak később értettem meg: megtanított kitartani. Megtanított, hogy a semminek is van értéke, ha tudsz belőle valamit csinálni.

Tizennégy évesen fogtam először fényképezőgépet. Analóg gép volt. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez lesz az életem. Nem mondta senki. Nem kellett.

A diagnózis, ami mindent átírt

2010-ben huszonhét éves voltam. Két gyerekem volt. Az orvos kimondta: méhnyakrák.

Ami utána jött, arról ritkán beszélek. Több mint tíz nagy hasi műtét. Húsevő baktérium a műtőben. Voltak beavatkozások, amelyeket érzéstelenítés nélkül kellett kibírnom, mert a fertőzött szövetet azonnal el kellett távolítani.

Két kisgyereket neveltem közben. A legmélyebb testi és lelki fájdalom közepette tanultam meg azt, amit ma is vallok: az élet törékeny, de aki kitart, az erősebb lesz, mint előtte volt.

A fényképezés ezekben az években tartott meg. Amikor minden más bizonytalan volt, a kamera az egyetlen állandó maradt a kezemben.

Amerika – ahol Nick Noa fotóművészből vállalkozó lett

2015-ben a családommal az Egyesült Államokba költöztünk. 2016 májusában megnyitottam a saját műtermemet New Jersey-ben, a New York-i agglomerációban.

Tíz évet dolgoztam ott. Nem a szép képek készítését tanultam meg – azt már tudtam. Megtanultam, hogyan kell figyelni az emberre, aki a kamera előtt áll. Megtanultam, hogy a bizalom fontosabb, mint a fény. Megtanultam, hogy a legjobb portré nem attól lesz jó, amit a fotós csinál – hanem attól, amit az ember megmutat.

A világ egyik legkeményebb piacán edződtem. Nem azért mondom, hogy nagyképűsködjem. Azért mondom, mert amit ott megtanultam, azt most te kapod meg, amikor belépsz a műtermembe Bakon.

https://www.youtube.com/watch?v=62vPt6st8w8

Kiállítások és díjak – amit a világ visszajelzett

A képeimet kiállították Berlinben, Milánóban, Koppenhágában, Londonban, Barcelonában, Szófiában és Párizsban. Legutóbb a budapesti House of Lucie falain is ott voltak.

A PX3 – Prix de la Photographie Paris – versenyén aranyérmet kaptam. A zsűri elnöke Steve McCurry volt. Az „Oculus" című képem a szeptember 11-ei romok helyén emelkedő épületet örökíti meg felülről, az 54. emeletről. Ezt a felvételt a negyvenedik születésnapomon készítettem New Yorkban. A betegség, a gyógyulás, a fogadalom, hogy megérem – mind benne van abban az egyetlen képben.

A Portrait Photo Awards versenyein tizenöt-húsz díjat kaptam. A Portrait Masters és a Monochrome Awards is elismerték a munkámat.

Ezek a díjak nem azért fontosak, mert csillognak. Azért fontosak, mert bizonyítják: amit csinálok, az működik. A világ legszigorúbb szakmai zsűrijei mondták ki, hogy igen, ez a kép megáll.

Nick Noa a hause of lucies budapest galériábak a dijnyertes képe mellett áll

Könyvek – mert a kép mögött gondolat van

Nem álltam meg a fényképezésnél. Tizenhárom könyvet írtam – egyet magyarul, a többit angolul. A témák a gyermeklélektantól a marketingen át a vizuális kommunikációig terjednek.

A könyveim megjelentek az Amazon, a Barnes & Noble és a Walmart kínálatában. A képzőművészeti nyomataimat a Target és a Walmart polcain is megtalálod.

Nem azért írok, mert fotósként nem lenne elég a munkám. Azért írok, mert mindig érdekel a miért. Miért működik egy kép? Miért bízik meg benned valaki az első másodpercben? Miért nyílik meg egy gyerek az egyik felnőtt előtt, és miért zárul be a másik előtt?

Ezek a kérdések formálják a fotóimat is. Minden kép mögött ott van az, amit az emberekről tudok.

A Hősök projekt – mert a művészet nem csak magamról szól

Évek óta készítek díjmentes portrékat azoknak, akik a közösségért dolgoznak: rendőröknek, tűzoltóknak, mentősöknek, orvosoknak, veteránoknak. Ezt a projektet Amerikában kezdtem, és itthon is folytatom.

Nem azért csinálom, mert jól mutat az önéletrajzban. Azért csinálom, mert ezek az emberek nap mint nap helytállnak – és megérdemlik, hogy valaki meglássa őket. Pont úgy, ahogy te is.